A történet
Ennek a történeti beszámolónak nem áll szándékában megelőlegezni vagy befolyásolni az egyház által hozott ítéletet. Az események összegzése kizárólag személyes beszámolókon alapszik.
Egy parasztgazda felesége, Aloisia Lex
Aloisia Lex (született Klettner) 1907. június 19-én született Eisenbergben egy helyi gazdálkodó lányaként. Vallásos családban nőtt fel, hatan voltak testvérek. Mivel anyja korán meghalt, és ő volt a legidősebb leány, hamar rá hárult a háztartás vezetésének és a család legkisebb tagjai ellátásának a feladata. 1929-ben férjhez ment egy Karl Lex nevű utazó kereskedőhöz. Mindketten 22 évesek voltak akkor. Boldog házasságban éltek, és szinte minden évben született egy gyermekük, összesen tizenöt. Legtöbben egészségesen. Hárman azonban még magzat korukban meghaltak, egyikük pedig hathónapos csecsemőként, így 11 gyermeket neveltek fel.
Lex mama majdnem belehalt az utolsó szülésébe. Tapasztalt kezelőorvosa meg tudta menteni az életét, de teljesen nem gyógyíthatta ki abból a betegségből, amit akkortájt mindenki halálosnak tartott. Éveken át közelebb volt a halálhoz, mint az élethez. Úgy tűnt, semmi esélye nincs a felépülésre.
Az orvos is csak a fejét ingatta, és megmondta Karl Lexnek, hogy a felesége bármikor meghalhat. Aloisia az egyik operációt követően bal oldalára megbénult, és mindössze 39 kiló volt. Állapotának egy újabb hanyatlásakor otthon eszméletlenül fekve kapta meg a betegek szentégét. Így a világtól távol járva volt része 1946-ban az első Krisztus-jelenésben.
Miközben eszméletlenül feküdt, a keresztjét hordozó Jézus jelent meg előtte, töviskoronával a fején. Kérte, hogy segítsen vinni neki a keresztet. Lex mama mind ez idő alatt eszméletlen maradt, és később azt mondta, nem volt biztos abban, hogy a jelenés valóságos volt, vagy álom csupán. Csak azt tudta biztosan, hogy Jézust látta, aki azt kérte tőle, segítsen vinni a keresztet.
Férje és gyermekei sírva állták körül halálos ágyát. Két gyermeke kiszaladt a közeli kereszthez, a ház elé, ahol ma is áll az út mellett egy borostyánnal benőtt kereszt. A gyerekek felmásztak rá, átölelték a megfeszített Krisztust és így könyörögtek, hogy segítsen.
Ugyanebben a pillanatban jelent meg a még mindig öntudatlan, halálközeli állapotban fekvő Lex mamának Krisztus. A gyerekek imája meghallgatást nyert. Ne is halt meg ekkor Lex mama, és a halálfélelme is megszűnt. De továbbra is nagyon gyenge és beteges kinézetű maradt.
A házból is alig-alig lépett ki. Gyakran gondolt erre az álombeli jelenésre, és megértette, hogy betegségén keresztül kell segítenie Krisztusnak hordozni a keresztet. Ezért nem is panaszkodott soha, hanem türelmesen viselte a betegségét még vagy tíz esztedeig.
Az orvos is csak a fejét ingatta, és megmondta Karl Lexnek, hogy a felesége bármikor meghalhat. Aloisia az egyik operációt követően bal oldalára megbénult, és mindössze 39 kiló volt. Állapotának egy újabb hanyatlásakor otthon eszméletlenül fekve kapta meg a betegek szentégét. Így a világtól távol járva volt része 1946-ban az első Krisztus-jelenésben.
Miközben eszméletlenül feküdt, a keresztjét hordozó Jézus jelent meg előtte, töviskoronával a fején. Kérte, hogy segítsen vinni neki a keresztet. Lex mama mind ez idő alatt eszméletlen maradt, és később azt mondta, nem volt biztos abban, hogy a jelenés valóságos volt, vagy álom csupán. Csak azt tudta biztosan, hogy Jézust látta, aki azt kérte tőle, segítsen vinni a keresztet.
Férje és gyermekei sírva állták körül halálos ágyát. Két gyermeke kiszaladt a közeli kereszthez, a ház elé, ahol ma is áll az út mellett egy borostyánnal benőtt kereszt. A gyerekek felmásztak rá, átölelték a megfeszített Krisztust és így könyörögtek, hogy segítsen.
Ugyanebben a pillanatban jelent meg a még mindig öntudatlan, halálközeli állapotban fekvő Lex mamának Krisztus. A gyerekek imája meghallgatást nyert. Ne is halt meg ekkor Lex mama, és a halálfélelme is megszűnt. De továbbra is nagyon gyenge és beteges kinézetű maradt.
A házból is alig-alig lépett ki. Gyakran gondolt erre az álombeli jelenésre, és megértette, hogy betegségén keresztül kell segítenie Krisztusnak hordozni a keresztet. Ezért nem is panaszkodott soha, hanem türelmesen viselte a betegségét még vagy tíz esztedeig.
Első tapasztalások
1947-ben Aloisia Lex édesapja látott egy lefátyolozott, fehér ruhás asszonyt.
A jelenés a mezőnek azon a pontján volt, ahol kilenc esztendővel később az Ég a kereszt jelét vetette a földre. Az 1954-es Mária-évben két jelenés is megerősítette az eisenbergi helyszín kegyelmi jelentőségét.
1954. szeptember 8-án, Szűz Mária Születésének ünnepén, Isten Anyja megjelent legkisebb lányának, Annemarienak, aki akkor 6 és fél éves volt. Kislánya másnapa a következő szavakkal fordult hozzá:
“Tegnap este megjelent nekem a Mennyei Atya. Annyira szép volt. Tetőtől talpig hófehér ruhába öltözött, és hosszú rózsafüzér volt a kezében.”
Fiatalka volt még a gyermek ahhoz, hogy különbséget tudjon tenni a Mennyei Atya és Isten Anyja között. Délután Annemarie lélekszakadva rohant be a házba a kertből. Nagyon sápadt és riadt volt, reszketett, és egyre azt hajtogatta, hogy Isten Anyja jelent meg neki.
“Mama, láttam a Mennyei Atyát a kertben, teljesen fehér volt, nagy szemű, hosszú rózsafüzér és egy nagy kereszt volt nála, és a Megváltó élt, és teljesen vér borította! Volt egy nagy arany csat az övén, és hosszú, fehér fátyol volt rajta. Csak állt a földön és mosolygott, és nem szólt semmit. Amikor e szél fújt, láttam a fátyol alatt a gyönyörű haját. A viharos széllel együtt volt még egy fényes gömb is. Még a tyúkok is megbabonázva álltak egy sorban.“
A beszámolóból úgy tűnt, hogy Annemarie a fénygömb belsejében látta a hosszú fehér ruhába öltözött fátylas hölgyet. Összekulcsolt kezeiben egy nagyszemű, hosszú rózsafüzért és egy nagy feszületet tartott, melyen a megváltó függött, akinek vérzett a teste.
Az Úr bőséges kegyelmei
Aloisia Lex 1946 és 1956 között súlyos beteg volt.
Már 1946-ban felvette a betegek szentségét, miután három napon keresztül eszméletlenül feküdt az ágyában. Férje és gyermekei sírva állták körül az ágyát. Miközben eszméletlenül feküdt, a keresztjét hordozó Jézus jelent meg előtte, töviskoronával a fején. Így szólt hozzá:„Segíts vinni a keresztet!“
Ugyanabban az időpontban, amikor Krisztus az anyjuknak megjelent, a gyerekek közül ketten kirohantak a házuk közelében álló nagy, borostyánnak befuttatott út menti nagy kereszthez (németül Wegkreutz* a neve). A gyerekek felmásztak rá, átölelték a megfeszített Krisztust és így könyörögtek, hogy segítsen. A gyerekek imája meghallgatást nyert. Ne is halt meg ekkor Lex mama, és a halálfélelme is megszűnt. De továbbra is nagyon gyenge és beteges kinézetű maradt. A házból is alig-alig lépett ki. Tíz éven át tartó, türelemmel viselt szenvedései után Aloisia újabb nagy kegyelemben részesült.
1956. szeptember 6-án, kora reggel egy kereszt, rajta eleven korpusszal, jelent meg az ágya mellett. Hasonlított a ház előtt álló keresztre. A rajta megfeszített Megváltó életnagyságú és élő volt. Ez volt a második Krisztus-jelenés Lex mama életében. Látta Isten dicsőségét. Aloisia nagy tisztelettel, mélyen megindulva könyörgött irgalomért maga és családja számára. Ekkor a mi Urunk kinyitott a szemét, mosolygott és ezt mondta szelíd hangon:
„Bűneid bocsánatot nyertek, családod és elhunyt szüleid bűnei is.”
Krisztus Urunk arca ragyogott, mint a nap.
E szavak után a Megváltó behunyta a szemét, s azzal a látomás véget ért. Ettől a perctől Aloisia Lex testileg és lelkileg is meggyógyult. Úgy érezte, a mennyben van. Szeretett volna mihamarabb meghalni, mert nem jelentett neki semmit többé semmit a világ. Tíz év betegség után felkelt az ágyból, elmondta családja tagjainak az általa átélt gyönyörű élményeket, és mindenki meggyőződhetett felépüléséről. A jelenés óta mintha kicserélték volna. Miközben továbbra is ellátta a házkörüli teendőket, gondolatai a természetfölöttiekre irányultak.
Ugyanezen a napon Lex mama elment Mark St. Martin plébániatemplomának nagymiséjére, mely után szentségimádást tartottak a kihelyezett Oltáriszentség előtt. A mise után hosszasan, elmélyülten imádkozott.
* Ausztriában, miként Magyarországon is sok ilyen nagy kereszt áll az utak mentén, keresztutaknál, vagy éppenséggel a falvak, városok központjában. Emlékeztetnek megfeszített Urunkra, s arra, hogy értünk szenvedett és halt kereszthalált.
Kereszt a földön
1956. szeptember 6-án Aloisia, Lex gazda felesége az istáló mellett haladt el, miközben a mezőre igyekezett, hogy hozzon valamit a malacoknak. A gyümölcsösbe érve meglepetten torpant meg, sőt, inkább riadtan, mert különös dolgozz pillantott meg a talajon:
„Mi a csuda történt ott a fűvel?”
– kérdezte magában megütközve. A mező üde zöld gyepszőnyege elfonnyadt azon a helyen, ahol korábban a Mária-jelenések feltűntek. A sárgásbarnára fakult fű egy szabályos kereszt formáját rajzolta ki. „A természet szeszélye” – gondolta.
Nem is szólt a dologról senkinek egy szót se a családban, mert a férje amúgy is indulatba jött, valahányszor „csodást” kezdtek el emlegetni előtte. Másnap, szeptember 7-én egész nap zuhogott az eső, és a család egyik tagja se tette ki a lábát a házból, de Lex mama estére már nem volt képes magában tartani az előző napon látottakat, és elhatározta, hogy elmondja a dolgot a férjének.
Arra számított, hogy Karl ezúttal is dühbe gurul. De nyugodt maradt, és azt javasolta, menjenek ki, és nézzék meg együtt a dolgot. Reggel aztán, 1956. szeptember 8-án, a Boldogságos Szűz Mária születésének ünnepén, családja kíséretében ment ki a kertbe, hogy jobban megnézzék azt a titokzatos helyet.
A Fűkereszt ekkorra tisztán kirajzolódott. Látta és hitte az egész család. A legkisebbik lány, Annemarie, a kereszt mellé térdelt és így szólt:
„Itt, ennek a keresztnek a helyén láttam az Istenanyát.“
Az eset után Lex mama magyarázatot kért a mi Urunk Jézus Krisztustól, amire, belső hang formájában, a következőt kapta:
„Isten leszállt a földre, hogy Keresztje által újból felajánlja szeretetét és irgalmát a szegény emberiségnek.”
„Mi a csuda történt ott a fűvel?”
„Itt, ennek a keresztnek a helyén láttam az Istenanyát.“
„Isten leszállt a földre, hogy Keresztje által újból felajánlja szeretetét és irgalmát a szegény emberiségnek.”
A természetfölötti Fűkereszt
A Fűkeresztet a látnok, Aloisia Lex, egyszerű szavakkal írta le a zarándokoknak:
„A fű elvált a talajtól. Kereszt alakban száradt ki, és úgy nézett ki, mint egy bolyhos anyaggal bevont kereszt. Mint egy angyal haja. A kezemmel könnyen fel tudtam szedni a száraz füvet. Alatta a talaj teljesen sima, egyenletes volt, a sarkok milliméter pontossággal szabályosan rajzolódtak ki. Emberi kéz nem tudna ilyet készíteni, mert amint kihúzná a kemény talajból száraz füvet, a talaj egyenetlenné válna. A talajon a keresztforma finoman van kialakítva. A föld szárazsága ellenére a felülete teljesen sima tapintású. A kereszt által lefedett területen egyetlen fűszál se nő. Egyetlen talajmorzsa sem látható rajta. Csirkék, tehenek nem mentek a kereszt közelébe.”
És még hozzátette:
„Hálából a nagy kegyelemért, és azért, hogy meggyógyultam, teljesen az Úristennek és az ő Szent Anyjának szentelem magam. Megígértem a Megváltónak, hogy minden éjjel imádkozom a keresztnél.”
Az eisenbergi titokzatos keresztről a médiák is beszámoltak. Híradásaik nyomán ezrek indultak a faluba, hogy maguk is lássák.
Kitartó imádság a Fűkeresztnél
A Fűkereszt megjelenése óta Lex asszony állandó késztetést érzett arra, hogy újra meg újra oda menjen imádkozni. Lex mama a rágalmak, gyűlölködés és gúnyolódás ellenére minden este éjfélig kijárt a kereszthez.
Az imádságnak ezen óráiban kereszt-jelenéseket látott az égen a legkülönbözőbb színekben és méretekben, néha sugarakkal, máskor sugarak nélkül. A keresztek kelet felé mozogtak. Hideg téli éjszakákon a Fűkereszt meleget sugárzott. Sok-sok éjszaka mindössze három-négy órát aludt, de sose érezte fáradtan magát ahhoz, hogy reggel felkeljen és ellássa a napi teendőket. Vezeklő és áldozatos életet élt.1956. december elején a legkisebbik lány, Annemarie, súlyosan megbetegedett. A Szűzanya harmadszor jelent meg a kislánynak, aki azt az utasítást kapta, vitesse ki magát a Fűkereszthez. December 8-án nagyon hideg volt az éjszaka. De megtették, amit a Szűzanya kért, és Annemarie azonnal meggyógyult. Egy Lazar nevű súlyosan beteg embert a faluból ugyancsak elvittek a Fűkereszthez, és ő is meggyógyult. Egy fiatal vak nő gyógyult meg következőnek. A Fűkereszttől tartott hazafelé, amikor az úton meggyógyult. Egyre nőtt a segítséget kérők száma, és sok hívő kérte Lex mamát, hogy imádkozzon érte. A kitartó imádság és a mély hit sok gyümölcsöt hozott, és a zarándokok elkezdték Lex asszonyt „Lex mamának” szólítani. Isten kegyelméből mind e mai napig további gyógyulások és megtérések történnek e helyen.
1957-től Krisztus többször megjelent Lex mamának a monstranciában kihelyezett Oltáriszentségben. 1961-től az áldozóknak kiosztott kis alakú Oltáriszentségben is minden alkalommal látta őt. Szentáldozás alatt a Megváltó úgy ragyogott, mint a feltámadáskor. Jézus a kommúnió ostyájában megáldja az egyház híveit.
1964. novemberében a 397-ben meghalt Tours-i Szent Márton, Burgenland és a helyi plébánia védőszentje jelent meg Lex mamának püspöki ornátusában. A Fűkeresztnél állt feszülettel a kezében, és Magyarország felé fordulva adott áldást.Lex mama sok alkalommal látott a Fűkereszt felett felizzó kereszteket, melyek keleti irányban haladtak tovább. Mindezen eseményeken keresztül az imádság ereje vált láthatóvá minden tanú számára.
Fények Eisenberg fölött
1972 és 1973 között sok építkezés zajlott Eisenbergben. Először a tehénistállót építették át házikápolnává az éjszakai virrasztások számára. A kis kápolnában egy gyönyörű fatimai Miasszonyunk szobrot helyeztek el. A helyiség hamarosan kicsinek bizonyult, ezért egy második kápolna is épült, és felállították Pio atya életnagyságú szobrát. 1973. Húsvétján avatták fel a Martinihof zarándokházat.
Hadd ismerje meg a világ, mit tett közzé valamennyiünk számára Lex mama:“Készüljetek imádsággal, önmengtagadással és bűnbánattal, mert új korszak fog ránk köszönteni a Szentlélek megújító kegyelme által. A világ rendje megbomlott. Ha az emberiség nem kéri imákkal a Mindenható Istent, hogy adja ránk áldását itt a földön, a természet erői és katasztrófák sújtják a világot és változtatják meg a föld színét. A föld puszta és sivár lesz. Isten áldása nélkül nem maradhat fenn az emberiség! Ezért hát virrasszatok és imádkozzatok, tagadjátok meg magatokat és vezekeljetek, mert egyre közeleg az az óra.”
Az emberiségre egy rendkívüli Nagypéntek vár. Lex mama eleinte nem értette ezt az üzenetet. Nem szokatlan Nagypéntekről, hanem természetfölötti Nagypéntekről van szó: Isten beavatkozásáról. Sokan meghalnak.
Lex mama rengeteg sírt látott egy látomásában: sírok, amerre csak a szem ellát, friss sírok, új keresztek. De mint minden Nagypéntek után, ezt követően is Húsvét jön el. És a gyönyörűséges, ragyogó Húsvét reggel is elérkezik az emberiségre: a kereszt és az igazság győzelmét hirdető Húsvét reggel. Akik naponta imádkozzák a rózsafűzért és engedelmeskednek Isten Anyja utasításainak, azok ne féljenek semmitől. Mária gyermekeinek védelmezője. A jövőben is megvédi övéit. Ez az, amit édesanyánk, Mária Eisenbergben megigért.